A Genetikai vagy DNS vizsgálatok,
azaz az egyed génállományának elemzésével készülnek. Ez a vizsgálat az uszkárokra tipikusan jellemző betegségek szűrővizsgálata és/vagy színgenetikai vizsgálat, a tulajdonos megrendelése szerint, ezek felsorolása az alábbiak:
Ennek menete az vizsgált kutyától való (általában vér-) minta vétel, A laborban a minta vizsgálatra kerül és megállapítást nyer, hogy az adott kutya arra az adott öröklődő problémára, amire vizsgálták, mentes, hordozó vagy érintett-e. Ezek gyakran használt elnevezése A, B és C.
A mentes egyed (“A”) a vizsgált problémától mentes és azt nem is tudja utódaira átvinni, tenyésztésben bármilyen formában ajánlható párnak az adott betegség szempontjából.
Hordozó egyed (“B”) adott betegségtől szintén mentes, teljes értékűen egészséges, azonban utódai felére annak lehetőségét át tudja örökíteni, ez az arány utódonként 50% nem pedig almonként. Azaz egy adott utódjának fele esélye van arra, hogy megkapja a hordozás esélyét és fele hogy nem. Tenyésztésbe mentes párral érdemes vonni, mivel itt fele arányban jöhetnek (továbbra is tehát, matematikai valószínűség, nem gyakorlati ez az arány, almonként eltérő hogyan alakul) mentes és hordozó egyedek és ez egyben azt is jelenti, hogy minden utód garantálhatóan egészséges lesz és soha nem fog a szóban forgó betegségben szenvedni, függetlenül tehát attól, hogy hordozza azt vagy sem.
A terhelt vagy érintett egyedekre rendszeresített a “C” betűjelzés, ami azt jelenti, hogy a kutya az adott betegségben szenved, az megjelenik, vagy meg fog jelenni rajta. Ezen nem lehet változtatni, késleltetni és gyógyítani sem, ezek genetikailag programozott problémák. Kutyaéletkorban mérve hosszú ideje elkerülhető, hogy ezekben a bevizsgálható öröklött betegségekben szenvedő kutya ne szülessen, erre van a genetikai teszt kitalálva, azonban itt a kutya státusza lesz az eredmény, ez fontos információ a tenyésztő számára.
Megismételve tehát azt, hogy mentes és hordozó, azaz A és B kutya közt külsőleg semmilyen külsődleges módszerrel nincs megállapítható különbség, mert ugyanolyan egészségesek és a terhelt, C egyed a probléma, érthető hogy a tenyésztő célja A vagy B utódok születése és a C elkerülése.
Mik a leendő tenyésztő lehetőségei, ha birtokában van ezeknek az információknak? Sorra véve:
Mentes és mentes szülőktől csakis mentes utódokra kell számítani (A+A -> A). Legalább minden 2. generációban érdemes így is ellenőrző tesztet csináltatni, azaz egy kutya rendben van, hogy a két szülő mentessége révén mentes a betegségtől, ugyanezzel a logikával a 4 nagyszülő mentessége is helytálló, ilyenkor, második generációnál mégis egy ellenőrző tesztet szokás csináltatni minden félreértést kizárandó.
Következő lehetőség a mentes és hordozó szülők párosítása, ahol a kölykök 50% arányban lesznek mentesek vagy hordozók, de az almon belül ezek eloszlása teljesen véletlenszerű. Akár csak mentes és csak hordozó egyedek is születhetnek, vagy ezek bármilyen arányban vegyesen. (A+B -> A és B 50-50% matematikai eséllyel. Tehát például 8 utódból semmiképp sem lehet előre biztosra kijelenteni, hogy 4 mentes, 4 hordozó lesz). Innen született kutya státuszát mindig teszttel kell megállapítani.
A többi lehetőség pedig, hogy minden verzió szerepeljen bár a gyakorlatban nem szokás ezeket alkalmazni: két hordozó szülő azaz B+B, itt az utódok 25%-a mentes, 50%-a hordozó és 25% érintett. (B+B -> 25% A, 50% B és 25% C) Ezt és a következő változatokat a Klub tenyésztési szabályzata nem támogatja, hiszen egészséges utódok mellett lehetőség van beteg utódok születésére is, ami pedig ezekkel a vizsgálatokkal teljesen elkerülhető.
A többi verzió elméleti lefuttatása B+C >> 50% B, 50% C és C+C >> 100% C, nyilván ezek végképp csak teoretikusak.
Végül pedig A+C kombinációból minden utód ->>B hordozó lesz, de szerencsére ma már nincs realitása, hogy valaki terhelt egyedet akarna tenyészteni.
Miért érdemes és miért nagydolog, hogy azokra a betegségekre, amik ezzel a domináns-recesszív öröklésmenettel mennek tovább, tesztet végeztetni? Hogy érdemes, az kiderül a fentiekből, többé nincs kockázata, hogy adott betegségben szenvedő kutya szülessen. Ez tenyésztőnek és gazdinak is elsődleges fontosságú. Amíg ezek a vizsgálatok nem léteztek, mentes és hordozó, sőt beteg egyedek véletlenszerűen kerültek párba, amiből a kevésbé szerencséseknek betegség lett a vége.
A vizsgált betegségek egy része csak az életkor előre haladtával mutatkozik, ezért volt terhelt egyedek is gond nélkül és a legjobb szándékkal is tenyésztésbe kerülhettek. Ez küszöbölhető ki ezeknek a genetikai teszteknek az alkalmazásával és ezért fontos, hogy legyenek információk a tenyészkutyákról és azokat jól is kezelje a tenyésztő, ezért nagydolog, hogy már léteznek.
A teszt eredménye csak az adott kutyára vonatkozik, testvéreire következtetést belőle levonni nem lehet. Élethosszig érvényes, hiszen a genetikai állomány nem változik életkorral. A DNS teszt bármilyen korú kutyánál elvégezhető, nincs előzetes feltételekhez kötve, mint az ortopéd vizsgálat ahol a test felnőttkori kifejlődését meg kell várni.
Genetikai tesztet egyre több laboratórium készít. Világszerte elismert és az egyik legtapasztaltabb intézete ezeknek a kutya DNS vizsgálatoknak a Laboklin. Az Optigen igazolás ennek speciális része, aki az Optigen logós amerikai papírt szeretné a kutyája PRA eredményére megkapni annak az a vizsgálat 2,5-szer annyiba kerül, és lesz egy szép díszített igazolása attól az intézettől, aki először végzett ilyen szűrést a világon. Ez tartalmazza, a minta Hollandiában való előkészítését, onnan az USA-ba való továbbítását, és egy Optigen Laboratories igazolást.
A vizsgálatok mindig a megnevezett betegségekre vonatkoznak, abból más öröklött betegségre következtetést levonni nem lehet. Ha valaki DM-re teszteltet, abból nem fogja tudni a kutyája rcd4PRA eredményét.
Ezek az igazolások a kutya öröklött génkészletének vizsgálatát jelentik, ami nem változtatható, ezzel tényeket kap meg a tulaj papíron. A génkészlet egy adottság, a két szülő véletlenszerűen feleződő örökítőanyagának összeadódása. Egy úgynevezett hordozó kutyáról másik kutyára nem “tud átmenni”, ez nem tud átragadni, nem kapható el a hordozóság /és a terheltség sem/; érkezett ilyen kérdés, tehát van értelme leírni. Minden tenyésztő elkezdte valahol a munkát, minden kérdésnek van értelme.
Ezeknek a vizsgálatoknak a tenyésztésben van jelentősége, kedvenceken nincs értelme elvégeztetni, legfeljebb ha igazolni kell egy ilyen betegség gyanúját. A szűrhető öröklött betegségekben szenvedő beteg egyedek száma idővel nullára redukálható helyes tenyésztői gyakorlattal. (Molnár Edit Regenfield Kennel)
